„Bezzeg külföldön nem tömik gyógyszerrel az embert?”

Ma reggel egy cukorbeteg csoportban olvasott kommenten akadt meg a szemem. A lényege az volt, hogy Magyarországon „kapásból felírják a gyógyszert mert a gyógyszeriparnak kell a pénz”, míg máshol (Franciaországban, Csehországban) bezzeg 10-es vércukorig nem is kezelik a pácienst.

Hadd mondjam el szakemberként, miért nem a „bezzeg külföld” a követendő példa ebben, és miért veszélyes ez a szemlélet.

1. A „leszarom-tabletta” esete

Sok országban valóban csak magasabb értékeknél avatkoznak be. De vajon ez a beteg érdekét szolgálja? Ha 10-es vércukorig várnak, ott már nem megelőzés folyik, hanem a tűzoltás. A magas vércukorszint ugyanis csendben, alattomosan roncsolja az ereket és az idegeket, akkor is, ha „csak” 8-as vagy 9-es. Az, hogy valahol nem kezelik, gyakran nem szakmai döntés, hanem a páciens elhanyagolása: megvárják, amíg tünete lesz ahelyett, hogy az elején elkapnák a bajt. Jött hozzám úgy páciens, hogy úgy derült ki, hogy cukorbeteg, hogy egyrészt rövid idő alatt nagyon sokat romlott a látása, másrészt a lábán nem érzett semmit. (neuropátia) Még így is hónapokig vizsgálgatták, mire összerakták, hogy a két dolog azonos problémából ered.

2. Miért „késő” az éhomi vércukorszint?

A legnagyobb hiba, amit látok, és ez Magyarországon is így van, hogy sokszor csak éhomi vércukrot mérnek. Sajnos ez az az érték, ami legutoljára romlik el. Lehet a reggeli cukrod tökéletes 5,2, miközben az étkezés utáni értékeid már rég az egekben vannak, és az inzulinválaszod már régen nem működik jól.

3. A terheléses vizsgálat (OGTT) ereje

Ha csak az éhomi értéket nézzük, évekig rejtve maradhat a progresszió. A terheléses vizsgálat az, ami már korai szakaszban megmutatja, ha a szervezet küzd. És itt jön a lényeg: ha időben látjuk a folyamatot, akkor jön képbe az ÉLETMÓD.

Nem a gyógyszeripar akar „kiirtani”. A cél az lenne, hogy életmóddal, tudatos táplálkozással és mozgással előzzük meg azt, hogy egyáltalán szükség legyen gyógyszerre.

De ehhez az kell, hogy:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük